Szent Ferenc énekelve fogadta nővérét, a testi halált, mert megértette, hogy az olyan kapu, amely lehetővé teszi, hogy belépjen az Istennel való teljes egységbe. Felismerve az élet ajándék voltát, mindent vissza akart adni a Teremtőnek: „Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból magatoknak, hogy egészen visszafogadjon benneteket az, aki egészen odaadja önmagát nektek.” (LRend 29)

Így válik Ferenc halála tranzitussá, húsvéti valósággá: átmenetté ebből az életből az örök élet, a feltámadás teljességébe.

Szent Ferenc halálának 800. évfordulója meghív minket arra, hogy elmélkedjük át a magunk életét és halálát a hit látásmódjával, köszönjük meg Istennek bőségesen ránk árasztott adományait, így újítva meg válaszunkat az Úr hívására, amely az egész földön arra hívja a testvéreket, hogy szavaikkal és tetteikkel tegyenek tanúságot, és ezzel mindenkit Isten szeretetéhez vonzzanak (vö. MKif 5).