Szent Ferenc élete végén szenvedések és betegségek közepette is képes volt arra, hogy hálával szemlélje a Teremtő műveit, amelyek magáról a legfölségesebb Istenről beszélnek és hordoznak jelentést.

A Naphimnusz Ferenc hitének és egész lelkiségének összegzése, egész útja Krisztusban az Atyához, amely során valamennyi teremtmény testvérségét és szépségét hirdeti, kiengesztelődve mindennel, még a halállal is.

A Naphimnusz ünneplése elvezet minket a Teremtőnkkel való kapcsolatunk megváltoztatásához és a kiengesztelődéshez: hálával fogadunk mindent Isten kezéből mint ingyenes ajándékot; az imádságban, a dicsőítésben, a szegénység által mindent visszaadunk neki, akitől minden jó származik; közös otthonunk érdekében lemondunk a birtoklásról és a hatalmaskodásról mindent és mindenkit testvérként tisztelve, kizárjuk életünkből a gyűlöletet a megbocsátás által, a kiengesztelődés eszközeiként a testvériesség hirdetőivé válva.